42.fejezet

Na,hát elérkeztünk az utolsó fejezethez.Nagyon szépen köszönöm azoknak eddig velem tartottak,tényleg örülök hogy volt egyáltalán ember,akit érdekelt ez a kis hülyeségem.Hálás vagyok érte.

15 évvel később-Anya!Anya!-visít fel hirtelen egy gyerekhang a nappaliból.
-Már fel is keltek?-nyögöm nehézkesen felülve az ágyban.
-Nagyon úgy néz ki...-dörgöli meg a szemét a mellettem fekvő Damon.Lassan kikászálódtam az ágyból,és elindultam lefelé a lépcsőn.Odalent a szokásos rendetlenség mellett egy toporzékoló 5 éves,illetve nem mesze tőle a földön babázó ikertestvére.
-Mi a baj,Meli?-emeltem fel a kislányomat.Igazából csak reménykedni merek hogy ilyen komásan a jót tartom a karjaim között,ugyanis mindketten Damon fekete haját,és az én vörös szemei örökölték.Meg azért mégis csak egypetéjű ikrek...
-Medy elvette a babáim!-kiáltja,miközben kis kezével a testvére felé mutat.
-Medison,igaz ez?-szólítom meg a másik lányom.
-Nem!-pattan fel azonnal,a játékokat a háta mögé dugva.
-Medy,hazudni nem szép dolog-dorgálja meg finoman Damon,miközben helyet foglal a kanapén.-Játsszatok inkább együtt-javasolta
-Nem egyedül akarok!-ölelte magához a babákat,a kedves férjem pedig sóhajtva veszi tudomásul,hogy ezt bizony elvesztette.
-A lányok megint összekaptak?-lépked le a lépcsőn Daniel,a 10 éves fiunk.Az én fehér hajam illetve Damon szürke szemeit örökölte és az ikrekhez hasonlóan szintén vámpír.Végül is nem csoda,egy félvámpír meg egy vámpír valószínű volt,hogy vámpírok lesznek a gyerekei.Az ikreknek még nincs szüksége vérre,ők még fiatalok,Dan vérszomja viszont már jelentkezett,mivel betöltötte a 10 évét.Nem tudom a vámpíroknál ezt hogy szokás megoldani,de én hagyni fogom a gyerekeimnek hogy a vérem szívják,egészen addig,míg csak szükséges.
-Daaan!-szalad oda hozzá Medy.-Védj meg!
-Mitől?-kérdezte a fiú,miközben felvette a kislányt,aki azonnal átölelte.
-Meli azt mondja hogy elvettem tőle a babáit!
-Mert így volt!
-Oké...Nem igazán értem,hogy mi a baj,be mi lenne ha együtt játszanátok azokkal a babákkal?-vetette fel az ötletet.A kislány egymásra nézett,majd tekintettel megbeszélték a dolgot.
-Jó!-mondták szinkronban,mire Dan bólintott egyet,lerakta Medyt,a két lány pedig elszaladt a szobájukba.
-Na szépen vagyunk,az apjukra nem hallgatnak,a bátyjukra viszont igen-fonta össze a karjait Damon.
-Lehet mert Dan felnőttesebb mint te-kuncogtam,mire sértetten rám pillantott.-Nyugi már,tudod hogy csak azért mert odavannak a bátyjukért!
-Apu,többet kéne játszanod velük,akkor talán szófogadóbbak lennének-mosolygott Dan,miközben ő is leült.
-Neked könnyű...Veled csak bújócskázni meg hasonlókat akarnak...Engem meg kisminkelni-borzongott meg Damon,mire elröhögtem magam.Igen volt olyan hogy rajta próbálták ki a sminkjeim...
-Csak azért,mert hagytad magad.Nem olyan ördögiek,ha nem engeded nem piszkálnak vele-magyarázta a fiú.
-Szóval elcsesztem.Értem-dőlt hátra a férjem.
-Persze,tudom hogy élvezted-húztam az agyát,de inkább már nem reagált,Dan pedig csak csendben nevetett.Amúgy nem tudom hogy az ő személyisége hogyan lett...Nyugodt,kedves,barátságos,jó tanuló...A szöges ellentétünk...Lényeg hogy nem olyan hülye mint én.Bár nem bántam meg semmi olyat,ami a múltban történt.Kicsit sajnálom,hogy a gyerekek a rokonok közül csak Isat ismerik,de Damon családja nem akarja tartani velünk a kapcsolatot,az én családom se,de nem nagyon keressük a kapcsolatot...Konkrétan azóta nem láttam egyiküket sem,mióta összeköltöztem Damonnal.Na persze ez nem baj.Tiara is örökre eltűnt az életemből,csodás családom van,a régi barátaimmal is tartom a kapcsolatot...Többet nem is kívánhatnék.Nati és Leon összeházasodtak,míg Crystal egy Viktor nevű férfihez ment hozzá,Adam pedig egy Lexie nevű nőt vett feleségül.Isa még fiatal,de van barátja.Mindenki megtalálta a boldogságot,és én ennek nagyon örülök.
-Anyaaaa!-hallatszott az emeletről a gyereksikoly,én pedig elmosolyodtam.Igen,ez az én zűrös,hangos,de szerető családom,ahol boldog vagyok

41.fejezet

Igen,megint késtem...De már csak egy fejezet,próbáljátok kibírni >-<

Tavaszi szünet...Nos hát hogy is telt?Igyekeztünk Damonnal nem Tiara közelében lenni,így sokat voltunk a városban,sétálgattunk,elmentünk egy-egy kávézóba,de arra is volt példa,hogy csak egy kisállat kereskedésbe néztünk be,de még a plázába is bemerészkedtünk.Damont csak 5 milliószor hívták a szülei,ebből persze egyet sem vett fel,csupán egy SMS-el válaszolt(inkább nem firtattam,hogy mit írt bele...)Amúgy ez érdekes...Mikor én szó nélkül leléptem egyetlen SMS-el megoldottam a dolgot,nem firtatták tovább hogy hol vagyok,lényeg hogy nem otthon...Na de a mai nappal véget érnek a szenvedéseink,ugyanis a szünetnek bevégeztek,ma kell visszaköltözni a koleszba.Hihetetlenül furcsa érzés,mikor örülsz annak,hogy iskolába mehetsz.Még a matektanárom arcát is szívesebben nézem mint Tiaráét.
-Roxy,siess már,lekéssük a buszt!-állt meg mögöttem Damon fáradt,unott sóhajjal.
-Nyugi már,sietek!-szenvedtem a bőrönd cipzárjának felhúzásával.Lehet össze kellett volna hajtani a ruhákat...?A fiú elunhatta a várakozást(nem próbálkozok már 15 perce,én nem...),ugyanis óvatosan félrelökött,ráült a bőrönd tetejére,és egyetlen erőteljes mozdulattal behúzta azt.-Tudod ezt hamarabb is csinálhattad volna.
-Csak szerettelek volna hagyni érvényesülni-állt fel.-Na,de gyerünk,mert tényleg gyalog kell mennünk.
-Nem mintha nem lenne másik busz...-motyogtam miközben megfogtam a poggyászom.
-Itt akarsz tölteni még egy x időt Tiarával?-pillantott rám az ajtóból,én pedig hevesen megráztam a fejem.-Akkor hajrá-indult le a lépcsőn.
-Itt ne merj hagyni!-futottam utána.Eszébe nem jutott volna segíteni lerángatni a cuccaim a lépcsőn...Jó,ott volt nála az ő holmija,de akkor is...Mivel nem találtam odalent,gyanítottam,hogy már kint van az udvaron.
-Meg kell mondjam sajnálom hogy nem volt megfelelő lehetőségem tönkretenni a kapcsolatotokat...-hallottam meg a Sátán hangját a fotel irányából.Arra pillantva észre is vettem az ott fetrengő Tiarát.
-Én meg meg kell mondjam erre nem is lesz soha lehetőséget-közöltem a szemébe nézve.
-Kár érte...Damont megtartottam volna magamnak,elég jó pasi hozzám-magyarázta.
-El se hinnéd mennyire nem izgatnak a gondolataid.
-Jajj Roxy ne áltasd már magad!Már nem telik sok időbe és észreveszi,hogy neki nincs oka hogy egy ilyen zs kategóriás nőcskével legyen mint te,amikor szinte minden lányt megkap...-itt az az egyébként is kevés türelmem elfogyott,a hajánál fogva felemeltem a fejét és lekevertem neki egyet.A meglepetéstől levegőt venni is elfelejtett.
-Na ide figyelj!Értem én hogy utálsz,én is téged,el se hinnéd mennyire,de kurvára nincs jogod ilyet mondani!Hány kapcsolatod ment tönkre miattam?Hm?Ja hogy egy sem?És tudod miért?Egyrészt,mert én nem kellek ahhoz,elbaszod te magadtól is,másrészt mert én egyszer sem próbáltalak érzelmileg tönkretenni,mert tudom milyen szar!Egyetlen pasidnak nem szóltam arról,hogy hányszor,vagy kivel csaltad meg!Bár hogy őszinte leszek,kár volt,hogy nem tettem,mert ha valakinek,akkor neked kívánom azt,amit én éltem át!-ekkor elengedtem a haját,a feje pedig nagyot koppant a karfán.-Na viszlát ribanc!Remélem betörnek a házba és megerőszakolnak!-léptem ki az ajtón.-Direkt nem avatkoztál közbe,igaz?-néztem a falat támasztó Damonra.
-Ezt neked kellett elintézned.És amennyire hallottam,elég jól sikerült-vigyorodott el,majd feltartotta a kezét pacsiért,én pedig belecsaptam.-Mellesleg mondanám hogy nem hallottam a csattanást odabentről,de akkor hazudnék.
-Jól van na,eldurrant az agyam...És így is csak egy pofont kapott...De az jól esett-vigyorogtam.
-Na,de most már tényleg menjünk-fogta meg a kezem.
Nos az út zökkenőmentesen ment.Odaértünk a sulihoz,és elindultunk befelé.Én mentem a saját szobámba kipakolni,neki is kezdtem,amikor hirtelen kivágódott az ajtó,és valaki hátulról a nyakamba ugrott.
-Roxyyy!!!-visította Crystal.-Hiányoztááál!
-Nekem is!-fonta körém a karjait Nati is.
-Nyugi,nyugi,mindjárt megfojtotok!-öleltem vissza a barátnőim nevetve.
-Ja,hupsz-húzodott el vigyorogva Crystal.-Túl messze lakunk egymástól!Ezt a jövőben orvosolni kell!
-Ne aggódj,nem akarok messze élni tőletek-mosolyogtam rá.
-Milyen volt a szünet?-kérdezte Nati.
-Hosszú volt,rémes,és mégis életem legjobb szünete volt-összegeztem röviden.
-Ezt fejtsd ki!-parancsolta Crystal.Én pedig engedelmesen elregéltem nekik hogy mi is történt az elmúlt 2 hétben.
-Damon megkérte a kezed?!-akadtak ki egyszerre.
-Ühüm-bólogattam én is izgatottan.
-Nem hiszem el!Befejezed a sulit?Mikor lesz az esküvő?Lehetek a tanúd?-árasztottal Crystal kérdésekkel,kíváncsiságtól csillogó szemekkel.
-Befejezem,nem tudom,és lehetsz-válaszoltam szépen sorjában.
-És én lehetek a koszorús lány?-nézett rám Nati.
-Még szép!Nélkületek nem is lesz esküvő!-öleltem át őket.
-Roxy,gyere ide!-kiabált Damon a saját szobájából.
-Mindjárt jövök-pattantam fel,majd elsétáltam a szomszédba.
-Jól fogadták a hírt.Nem,minimálisan sem visítottatok hangosan-kelt fel a fiú a táskái mellől.
-Hoppá-vakartam meg a tarkóm.
-Ne törődj vele.Inkább add ide a bal kezed-nyúlt felém,én pedig kíváncsian vártam a történéseket.Matatott egy kicsit a zsebében,majd felhúzott az ujjamra egy kis szürkés gyűrűt.-Most csak ennyire tellett,majd később kapsz szebbet.De hivatalossá akartam tenni-mosolygott rám.
-Kell a francnak szép gyűrű,ez is tökéletes!-ugrottam a nyakába.-És tied hol van?-emeltem meg a kezét.
-Itt-rakta a tenyerembe.Felügyeskedtem az ujjára,majd lehajolt és megcsókolt.
-Gratulálunk!-kiáltotta Crystal és Nati,majd újra nekem rontottak és átöleltek,de olyan lendülettel,hogy nem bírtam megtartani az egyensúlyom,és hanyatt estem.Damon röhögve figyelte a küzdésemet a levegőért,mivel az erős szorítás meggátolt abban,hogy a tüdőmet újra megtöltsem oxigénnel.Határozottan megtaláltam a helyem.Lehet kicsit zakkantak,lehet hogy nem emberek,de mégis sokkal jobbak náluk.Szeretem a barátaim,szeretem Damont,és ők is szeretnek engem.Többre nincs szükségem.

40.fejezet

Jelentem,élek!Sajnálom,nincs is igazi mentségem arra,hogy miért nem voltam,egyszerűen nem volt kedvem ehhez az egészhez...Ha még van valaki aki néha benéz ide hogy mi is a helyzet,azoknak azért megírom azt a maradék,körülbelül 2 fejezetet.Na,nem húzom tovább az időt.Remélem tetszeni fog.

 Imádok Damon mellett ébredni.Jó érzés,hogy reggel rögtön az ő arcát látom.Főleg mikor ő még alszik,mert olyankor baromi aranyos.
-Jó reggelt-nyújtóztam hatalmasat ásítva.
-Neked is-mosolygott rám a fiú.-Lassan készülődnünk kéne.
-Hova?-kérdeztem álmosan.
-El innen.a koleszba,vagy akárhova.Itt nem tudunk maradni.
-Az világos,de a kolesz zárva van,tekintve,hogy senki nem maradt ott.
-Ó...-lepődött meg.-Akkor mi lesz?
-Kész,ennyi volt az összes terved a lelépésre?
-Jól van na,mintha neked lenne jobb ötleted-már majdnem elkezdtem duzzogni,amiért igazat kell adnom neki,amikor hirtelen eszembe jutott valami:
-Menjünk hozzám-álltam elő az eget rengető ötletemmel.
-A szüleid megengednék?
-Nem hiszem,de nem fogom kikérni a véleményüket.Pláne mert nem nagyon lesznek otthon.Elég sokat dolgoznak,nappal nincsenek is otthon.Az egyetlen aki miatt aggódni kell,az Tiara..-húztam el a szám.Nem szívesen viszem a közelébe Damont...Nincs az az isten,hogy nem próbálja meg felszedni...
-Ki az a Tiara?-kérdezte a srác.
-Mostoha...Testvérem-mondtam ki nagy nehezen.Undorodom a gondolattól,hogy a testvéremnek kellene tekintenem.-Vele beszéltem olyan kulturáltan múltkor telefonba-láttam rajta hogy kattog az agya,de leesett neki.
-Ja!Az volt a szőke csaj a kocsitokban?
-Az...A szüleim nem érdekelnek,de tőle féltelek...
-Nem kell félteni,tudod,hogy nem foglak lecserélni senkire,nemhogy egy Barbie babára-nyomott puszit a fejemre-Meg amúgy is...Feleségül szándékozlak venni.
-Oké-oké felfogtam!-pirultam el.-Egyáltalán hogy akarunk kijutni innen?
-Attól,hogy anyámék nem éppen szimpatizálnak velem jelenleg,a személyzetnek nincs oka ellentmondani nekem-vigyorgott rám.
-A kis kékvérű-mosolyogtam,mire a fiú nyomott egy puszit a számra.
-Na,öltözzünk át aztán rajt!-lökött ki az ágyból.Mármint rendesen.A padlóra
-Au...!Ezért még később számolunk...-fortyogtam,de azért elmentem átvedleni.
A házból szerencsére gond nélkül kijutottunk,Damon szülei nem jöttek a környékünkre.Lehet feladták ez a házasságosdit...Szép is lenne...Mindenesetre a lényeg,hogy most a mi házunk felé tartunk.Örülök,hogy mégsem kell külön tölteni a szünetet,még ha ilyen pocsék is a helyzet.Együtt csak átvészeljük.Mondjuk ahhoz meg kell oldani,hogy odahaza minél később szerezzenek tudomást Damon ottlétéről...Kíváncsi vagyok hogy fog sikerül...Egyre ismerősebb a környék...Lehet mégsem volt olyan fényes ötlet nálunk tölteni a szünetet?
-Baj van?-hajolt előre a fiú,hogy a szemembe nézhessen.-Sápadtabb vagy mint általában.
-Minden oké-néztem rá,és megeresztettem egy gyenge mosolyt.-Csak egy kicsit aggódom...
-Nyugi,minden rendben lesz-húzott kicsit közelebb magához,és nyomott egy puszit a fejemre.
-Nagyon remélem hogy igazad lesz-morzsolgattam az ujjaim.
-Mindig igazam van!-vette fel a szokásos vigyorát.
-Egoista...-ráztam meg a fejem.
-Csak kimondom a valóságot.
-És még hülye is-löktem meg egy kicsit.Végül is sikerült kicsit felvidítania.Ez valami speciális képessége,hogy még a legrosszabb helyzetekbe is képes belevinni egy kis hülyeséget.
Kiszálltunk az autóból és megálltunk a ház előtt.Beillesztettem a zárba kulcsot,és hevesen dobogó szívvel elfordítottam.
-Maradj kint egy kicsit amíg felderítem a területet-fordultam hátra Damonhoz,aki bólintással nyugtázta a dolgot.Belépve az ajtón hirtelen sikoly rázta meg az épületet,majd egy villa repült felém.
-Mi a fasz????!!!!-kerekedtek ki a szemeim.
-A-Akárki is vagy,kés van nálam,és ha kell,leszúrlak!-hallottam az ismerős,vinnyogós hangot.
-Tiara te mégis mi a halált csinálsz?-néztem unottan a kanapé mögött reszkető lányra.
-Roxy...?Jaj már,ez rosszabb mint egy betörő...-állt fel fintorogva.-Minek jöttél vissza?
-Sajnálatomra itt lakom...-sóhajtottam.-Hol van Michael és Liz?
-Mégis miért kéne elmondanom?-rakta csípőre a kezeit sunyi vigyorral.
-Mert nem akarod,hogy beverjem azt a csinos kis arcod,azért-közöltem vele a tényeket.
-Most az egyszer nyertél-húzta el a száját.-Elmentek erre a hétre wellnessezni...Engem meg itt hagytak!Egyedül!-kezdett el panaszkodni.
-Komolyan?-kerekedett ki a szemem.
-Nem látod hogy rohadtul nincs senki más a lakásban?-támaszkodott rá a kanapé támlájára.
-Ááááá!-visítottam ugorva egy kicsit.
-Roxy,mi tör...-jött be Damon is,akinek a nyakába ugrottam,félbeszakítva a mondandóját.
-Nincs itthon senki!-magyaráztam neki hatalmas vigyorral.-Azaz csak ez a ribanc.
-Itt állok mögötted!-nyafogta,mire hátrafordultam.Pont elkaptam azt a pillanatot,amikor felcsillant a szemében az az ördögi szikra,majd ehhez illő vigyorral pillantott rám.Felvette azt az ártatlan ábrázatát,amivel másokat szokása meggyőzni arról,hogy én micsoda egy gonosz dög vagyok,az  arcát a tenyerébe temette,és nebáncsvirág hangon megszólalt.
-Mindig ezt csinálod!Nem tettem ellened semmit,mégis ilyen gonosz vagy velem!-mondta sírós hangon.
-Ez lenne az a lány aki...-találgatott Damon.
-Ja.Pokollá tette az életem,ezen kívül egy ribanc,akinek látom a szemén hogy már is minden vágya,hogy téged elvegyen tőlem-vázolta a helyzetet.
-Fejezd be!Ne mondj ilyeneket,hiszen még nem is ismerem!-kezdett műkönnyeket hullatni.Fel akarom pofozni...Nagyon szeretném...
-Akkor te vagy Tiara,ugye?-kérdezte a fiú.
-Igen...-szipogta az emlegetett.-Roxytól hallottál rólam,ugye?Kérlek ne hidd el amit mondott,nem igazán jövünk ki egymással,és néha elég csúnya dolgokat tud mondani rólam-mosolygott szomorkásan.Nem sokáig bírom már....-Megkérdezhetem a neved?
-Nem-vágtam rá,megfogtam Damon kezét,és fölcibáltam a szobámba,majd bezártam az ajtót.-Bocs,még egy másodperc és megtépem...
-Kezdem megérteni az utálatod-ült le az ágyra a fejét fogva.-Te ezzel éltél 17 évig?
-Nem,ezzel a lényezettel kb 10 éve élek,az eredeti Tiara sokkal másabb...
-Eredeti?
-Majd elmagyarázom-legyintettem.-Lényeg hogy nem hagyhatlak egyedül,mert tuti lecsap.
-Nekem nincs ellenemre ha mindig mellettem leszel-vigyorgott a vámpírom,majd megfogta a karom és odahúzott magához,majd leültetett maga mellé.Odahajolt hozzám,de mielőtt meg tudott volna csókolni,kopogásra lettem figyelmes.
-Roxy,értem én hogy nem kedvelsz,de annyi jogom azért azt hiszem van,hogy megismerjek valakit,aki a házunkban tartózkodik...-mondta félénken.Hatalmas sóhaj hagyta el a szám,és csak így ajtón keresztül kiabáltam ki:
-A neve Damon,és kurvára az én barátom,és ha csak egy ujjal is megpróbálsz hozzáérni,saját kezűleg belezlek ki!
-Roxy ne mondj ilyet,én csak meg szeretném ismerni!Kérlek engedj be!-könyörgött tovább.Damon hirtelen felpattant mellőlem,kinyitotta az ajtót,és ráförmedt:
-Vázolom a helyzetet.Ez a beadom magam ártatlannak dolog nálam nem fog bejönni.A magadfajta kétszínű picsák nem az eseteim,legyél szíves és szédíts más,nekem van egy tökéletes barátnőm,sőt,menyasszonyom,és nem nagyon örülnék neki,ha a leendő sógornőm bepróbálkozna nálam-közölte Damon a szemébe nézve,amit Tiara nagyokat pislogva,enyhén leesett állal nézett rá.
-Roxy...Neked már vőlegényed van?-nézett el a srác mellett a ribanc.
-És ha igen?Semmi közöd nincs hozzá-vontam vállat.
-Mi az hogy te előbb találod meg életed szerelmét mint én???Miért????-sipította elképesztően magas hangon.
-Talán mert én nem fekszem össze fűvel-fával-válaszoltam semmitmondó arccal.Valószínű itt ment benne fel a pumpa,ugyanis vetett rám egy gyilkos pillantást,hirtelen elkapta Damon pólójának a nyakát,lehúzta az ő magasságához,és...Megcsókolta...Mielőtt bármelyikünknek ideje lett volna észhez térni a meglepetésből,Tiara elengedte a fiút,és kiszaladta a szobából egy hatalmas vigyorral.
-Na most megyek és megtépem!-ropogtattam meg az ujjaim,de persze a vámpírom nem hagyott távozni.
-Nem éri meg!Ugyanannyit kapsz érte mint egy rendes emberért!-próbált nyugtatni
-Nem érdekel!-próbáltam kitépni magam a fiú kezei közül.
-Azért csinálta hogy téged felidegesítsen!Ne hagyd hogy ő nyerjen!
-Nem hiszem el hogy ilyen nyugodt vagy!-néztem hátra,kissé leállva a rángatózással.Ekkor éreztem meg hogy remegnek a kezei.
-Úgy nézek én ki mint aki olyan nyugodt?
-Nem...De had tépjem már meg!-kérleltem.
-Nem,mert lehet akkor telefonálna a szüleidnek.Ki tudja,lehet már most azt teszi.
-Akkor elmegyünk egy hotelba,vagy mittudomén!
-Nincs rá pénz.Ezt most el kell viselni.Majd utolsó nap megverheted-ölelt magához.
-Ígéred?-néztem fel rá.
-Ígérem.Csak nem okozz 8 napon túl gyógyuló sérüléseket,mert azok már problémát jelentenének-simogatta meg a fejem.
-Jó,nem ölöm meg akkor,csak egy kicsit-bújtam hozzá kicsit megnyugodva.Most kivételesen várom az iskolát...Mindennél jobban vissza akarok menni a koleszba...Meg persze agyon akarom verni azt az örömlányt...Legyen vége hamar ennek a szünetnek...

39.fejezet

-Hozzám jössz feleségül?-nézett rám szilárd magabiztossággal.
-Heh?-pislogtam rá értetlenül.Csak lassan tudtam feldolgozni az információkat,de végül is leesett a dolog.-Heeeh?????-ennél értelmesebben képtelen voltam reagálni.Picit sokkolt a dolog...
-Komolyan kérdezem-kikerekedett szemekkel,fülig pirulva néztem rá.
-N-N-N-Ne hülyéskedj velem!-takartam el az arcom.
-Mondom,hogy nem hülyéskedek!Nem most,hanem majd az érettségi után,de én tényleg szeretném ha így lenne.Teljesen komolyan gondolom.
-D-D-De én nem vagyok jó feleség alany meg mi lesz a szüleiddel és és és...-pánikoltam be,mire lefeszítette a tenyerem az arcomról,és összekulcsolta az ujjainkat,próbálva megnyugtatni.-Igen,hozzád megyek feleségül.
-Helyes!-mosolyodott el,majd rendesen letérdelt és elég hosszúra sikeredetten megcsókolt.-Többet nem szabadulsz tőlem.
-Nem is akarok-súgtam,mire megint megcsókolt,majd átölelte a derekam és konkrétan belefeküdt az ölembe,mint valami macska.Damon menyasszonya vagyok...Damon menyasszonya vagyok...Te édes istenem...Így jobban belegondolva erre várok már azóta a pillanat óta,amióta először megláttam.És azt kell mondjam,akármilyen rosszul is á a szénánk,én most akkor is kibaszottul boldog vagyok.Szívesen megyek hozzá,de tényleg.
A fejemben szépen alakult az elképzelt közös jövőnk,amikor kopogtak.Gondoltam ajtót nyitok,csak rá kellett ébrednem,hogy nem nagyon fogok tudni felállni,mert egy hatalmas macska fekszik az ölemben.Vagyis Damon.Már vagy fél órája ott alszik(vagy valami olyasmit csinál),fel sem tűnik a jelenléte,teljesen mozdulatlan.
-Nem muszáj beengedni-szólalt meg a fiú továbbra is lehunyt szemekkel.
-De én meg akarom nézni,hogy ki az-simogattam meg a fejét.
-De nem akarom hogy fölállj.Olyan jó itt feküdni...-suttogta,de mivel én ilyen kegyetlen vagyok lefejtettem a kezét a derekamról,eltoltam magamtól,mire elégedetlenségét kifejezve morgott egyet,de azért békén hagyott.Elfordítottam a zárban a kulcsot majd kinéztem az ajtón,és meglepődve tapasztaltam,hogy Angelika áll előtte.Értetlenül pislogtam rá,de beengedtem.
-Gratulálok!-ugrott a nyakamba szó nélkül.
-Mi?-néztem Damonra,de ő is hasonlóan értelmes fejet vágott,szóval nem lettem kisegítve.
-Bocsánat,de kihallgattam az előző beszélgetéseteket.Nem akartam azonnal jönni,gondoltam hagyok egy kis időt...-mondta sejtelmesen,mire én fülig vörösödtem.-De nagyon örülök hogy erre a döntésre jutottatok,mert be kell valljam,semmi kedvem melletted leélni az életem.Ne vedd sértésnek-pillantott az imént megérkező Damonra.
-Nem veszem,nekem is pont annyira volt ínyemre a dolog,mint neked-ölelte át a fiú a derekam.
-Meg amúgy is,eléggé összhangban vagytok ahogy így látom,nem lenne szívem szétválasztani titeket-mosolygott kedvesen.-De én nem is zavarnék tovább,szólok a szüleimnek,hogy nem lesz semmiféle esküvő,mindent mondjanak le-sétált ki a szobából.
-Beszédes és közvetlen lány,nem?-néztem a csukott ajtót,amin az imént kisétált.
-Nem tom'-ásított a vámpírom.-Csak az tűnt fel,hogy kifejezetten jó illata van a vérének.
-Megfogtad a lényeget...-sóhajtottam.-Álljunk csak meg,miért szagolgatod te más lány vérét?
-Nem direkt van,mindenkinek érzem az illatát.De nem kell féltékenynek lenni,nekem a te véred a legfinomabb-hajolt le,majd nyomott egy csókot a nyakamra.Még mindig (kellemesen) kiráz tőle a hideg...
-Nem mintha féltékeny lennék arra,hogy egy másik lány vérét szívod...-húztam fel a fejem.
-Amúgy sem mennék sokra mások vérével,mert egy vámpír szomját csak a szerelme vére olthatja el teljesen...
-Most ezzel arra célozgatsz,hogy adjak a véremből?Mert ha igen,akkor mond meg nyíltan,semmi akadálya-emeltem meg a fejem,hogy a szemébe nézhessek.
-Nem célozgatok én semmire-vágta rá.-Csak megkívántam a vért egy pillanatra,de elmúlt,úgyhogy hanyagolj.
-Aha,nyilván elmúlt-bújtam ki a karjai közül,majd a jobb vállamról a balra söpörtem a hajam,majd kicsit oldalra döntöttem a fejem.-Parancsolj,ahol csak szeretnéd.
-Utálom,hogy ennyire ismersz...-morogta,miközben hátulról megfogta az egyik csuklóm,másik kezével meg az államat fogta meg és kissé elfordította a fejem.Lágy csókot nyomott a bőrömre,majd kis habozás után belém mélyesztette a szemfogait.Minél többször harap meg,annál kisebb a fájdalom mértéke.Biztos kezdem megszokni...
-Damon mi az hogy nem lesz esküvő????Mit mondtál Angelikának???-csapódott ki a szobaajtó,majd Damon anyja lépett be rajta.Basszus,miért nem zártuk vissza az ajtót?!A fiú viszont cseppet sem zavartatta magát,tovább szívta a vérem.
-D-Damon,bejött anyukád,és minket néz-mondtam elpirulva.
-Ne is törődj vele-lehelte az említett.
-De...-nyöszörögtem,mire a srác megfordított és ráförmedt az anyjára.
-Húzzál kifelé,nem látod hogy zavarsz??
-De,látom-mosolygott ördögien a nő.-Jó illata van a kislánynak.
-Ne is gondolkodj rajta!Nem engedlek a közelébe!Feleségül fogom venni Roxyt,és ez még Angelika szerint is így van rendjén!
-Ezt most verd ki a fejedből!Amit most csinálsz az emberlánnyal az a normális!Vámpírnak vámpír kell hogy legyen a párja!
-Kivéve amikor nem.
-Ne szemtelenkedj!
-Én nem szemtelenkedem,van szemem,kettő is!
-Damon!!!-ordibált az anya a robbanás határán.
-Figyelek-mondta a fiú nyugodt hangnemben,mint eddig.-Semmi?Jó,akkor csá-lökte ki az ajtón,majd nekidőlt ameddig kulcsra nem zárta azt.
-Gyere ki!!!!Azt mondtam gyere ki!!!Ezt még nagyon meg fogod bánni!!!-dörömbölt a nőszemély.Úgy 5 percig még próbálkozott,de végül a kopó hangok és a halk káromkodásról arra tippeltem,hogy elment.
-Folytathatom?-kérdezte Damon lényegesen kedvesebb hangnemben,miközben átölelt.
-Ja,persze,még bírom-fogtam meg a vállait,majd hagytam,hogy lehajoljon a nyakamhoz.
-Lefolyt a véred-jegyezte meg,majd végighúzta a nyelvét a pólóm nyakától a kulcscsontomon át,elérve a fognyomokhoz.Megremegtem,és kicsit az pillangós érzés lett úrrá rajtam.Nem vagyok én ilyesmihez hozzászokva...A fogait ismét az előbb ejtett sebekbe bökte és szívni kezdte a vérem.Őszintén,képes lettem volna elaludni a karjai között.Még olyan 1,másfél percig ivott belőlem,majd eleresztett.
-Nem vagy álmos?-kérdezte,majd nekidöntötte a homlokát az enyémnek.
-De...Nagyon hosszú volt a mai nap...-súgtam.
-Akkor öltözz át és gyere-mosolygott.-Kénytelen leszel velem aludni.
-Azt hiszem nem bánom-vigyorogtam én is.Kiszedtem a sporttáskámból a cuccom,majd elmentem a szobában(?) található fürdőbe,gyorsan lezuhanyoztam,átvedlettem.Damon már az ágyban feküdt,így én már csak halkan bújtam be mellé,mert nem akartam felkelteni.De természetesen ébren volt,így odahúzott magához és szorosan átölelt.
-Szeretlek-mondta halkan.
-Én is téged-suttogtam,majd olyan 5 perc múlva már aludtam is.Végül is szép lezárása egy pocsék napnak.

38.fejezet

-Hogy mi???-kérdeztem totálisan kiakadva.-Mi az választottak neked menyasszonyt???
-Úgy ahogy mondom.A beleszólásom nélkül,sőt tulajdonképpen a tudtomon kívül kiválasztották valami jómódú család lányát,hogy feleségül vegyem-mondta folyamatosan halkuló hanggal.
-Ne szórakozz velem!Hol vagy?
-A suliban.6 óra körül hazavisznek,hogy összeismertessenek a lánnyal.
-Meg a jó édes kurva anyjukat!1 órán belül ott vagyok!
-Ne gyere ide!Megoldom egyedül is.
-Majd nem megyek oda,amikor történetesen én akarok a menyasszonyod lenni!...Egyszer!-csúszott ki számon.Nem vártam meg amíg válaszol,leraktam.Összeszedtem a legfontosabb cuccaim,pár göncöt,bedobáltam egy sporttáskába,átöltöztem,majd nagy levegőt véve kiléptem a szobámból.Természetesen Tiara az utamat állta.
-Na most végzek veled-próbált megijeszteni.
-Eltakarodsz az útból,vagy rugdossalak arrébb?-kérdeztem kifejezéstelen arccal.
-Hű de nagy a pofád!Mindjárt kisebb lesz!-felém lépett,mire én olyan fejjel,mint aki ölt már embert(a megfélemlítést magas fokon űzöm)kicsavartam a karját,és földre kényszerítettem.
-Hogy mondtad?-kérdeztem nyugodt hangon.Nekiállt visítozni,hogy meg akarom ölni,mire elengedtem,rúgtam bele egyet,majd leszaladtam a lépcsőn,ki a házból egyenesen a buszmegállóba.
Idegesen kopogok a busz egyik ablakán.Most mi lesz?Mi lesz velem?Vele?Velünk?Mi van ha feleségül kell vennie a csajt?Én abba belepusztulok.Nem akarom elengedni.A rohadt életbe...Ilyen pocsék helyzetet...
Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal a fejemben szálltam le a buszról,és teljes gőzzel rohantam a sulihoz.Damon az iskola előtt ült a kezeibe temetett arccal.
-Damon!-szaladtam oda hozzá.Fölnézett majd szó nélkül magához rántott.
-Bocsánat...Ez az én hibám...-suttogta.
-Mi van?Hogy lenne a te hibád?-értetlenkedtem.
-Mindig fenyegettek vele,hogyha magamnak nem találok menyasszonyt,ők majd keresnek...
-Te hülye vagy-mosolyodtam el.-Ezért ne vedd magadra.Ki gondolta,hogy beváltják.
-Damon,5 perc múlva itt a kocsi-lépett ki a suli ajtaján Isa.Ahogy nézem neki se nagyon van kedve hazamenni...
-Vettem-intett egyet felé.-Roxy,mit tervezel?
-Jövök veled,természetesen-mondtam megingathatatlan magabiztossággal.
-Megoldom egyedül is,érted?Kicsinálnak a szüleim-nézett rám.
-Úgy ismersz te engem,mint akit olyan könnyű kicsinálni?
-Nem ismered a szüleimet...
-Majd most megismerem-erre már nem válaszolt,mert megjött a kocsi.Beszálltunk.Hmm...Asszem dobok egy SMS-t a nevelő szüleimnek,hogy ne nagyon várjanak haza...
-A kisasszony?-nézett rám a visszapillantóból az idős sofőr.
-A barátnőm-válaszolt Damon.Erre csak egy bólintást kaptunk,és az autó elindult.
Damonék rohadt messze laknak a sulitól.Több mint egy órára...Addig csendben ültünk...És most már elképesztően rettegek a találkozástól...A kocsi lassan megállt.Akkora gombóc van a torkomban,hogy alig bírok nyelni...Kiszállunk az autóból,és már a fulladás határán vagyok...Hatalmas házuk van!Mint valami palota...

Ilyen gazdag családból származik a barátom???Mindig is tudtam,hogy nemes,meg ilyesmik,de azért erre nem számítottam...Beléptünk a hatalmas ajtón,és megállapítottam,hogy nem csak óriásinak tűnik,hanem az is.
-Ha kicsodálkoztad magad akkor gyere-nézett hátra Damon.
-Jövök,jövök-rohantam utánuk.ha egyedül maradnék tuti eltévednék...Vajon szobalányok is vannak...?Vagy komornyikok?Egyéb kiszolgáló-gárda?
Nem sokkal később egy kétszárnyú ajtóhoz léptünk.A fiú rám pillantott,majd kinyitotta.Hatalmas terembe sétáltunk be.A terem végében egy asztalt láttam,ahol 3 ember ült.Egy férfi és két nő.
-Damon!Isabell!Üdvözöllek itthon!-állt fel az idősebbik hölgy.

Átkozottul szép.A negyvenes éveiben lehet,mégis egyszerűen gyönyörű.Én ilyen idősen már ráncos öregasszony leszek...Bele se merek gondolni...
-Szia anya-nyögte kelletlenül Damon.A nő átölelte a két gyermekét,majd mosolyogva hátrébb lépett.Mosolygott ugyan,de a Damonéval és Isaéval egyező szürke szemei olyan hidegen villantak,hogy szinte megfagyasztottak.Főleg amikor megtalált a tekintetével.
-A kis hölgy személyében kit tisztelhetünk?-kérdezte kedvesen.Olyan hátborzongatóan kedvesen.
-Roxanne Winslow vagyok,Damon barátnője-mondtam bizonytalanul.Kész,vége minden bátorságom elszállt...
-Szóval te vagy az a lány,akit Isabell említett-miért végig a férfi,aki minden bizonnyal a testvérek apja.

Jeges,kék szemek.Ezt láttam meg először.Damonék abszolút nem hasonlítanak a szüleikre.Talán kicsit külsőre...
-Igen-bólintott Isa.
-Ugye tudod,hogy miért hívtuk haza Damont és Isabellt?-nézett a szemembe.
-Igen,tudom-vajon nagyon remeg a hangom?Hmm...Bólintást kaptam válaszul.
-Damon,engedd meg,hogy bemutassam Angelika Colliet,francia nemes család legfiatalabb kisasszonyát-lépkedett előre a lány.

Nem lehet velem egy kalap alá venni.Csinos,elegáns,finom.Ez már első látásra észrevehető.
-Szia!-na ez sem igazi mosoly.Nem rideg,de csak úgy süt róla,hogy kamu.
-Csá-reagált Damon irtóra illemtudóan.Erre a szülők arcán valami rángást lehetett látni.-Kösz hogy idefáradtál,de nem foglak feleségül venni,van barátnőm,akit szeretek-egyszerűsítette le a dolgot.
-Angelina,kifáradnál pár percre,ha megkérlek?-erőltettet mosolyt az arcára Damon anyukája,az Angelina nevezetű lány pedig engedelmesen lelépett.
-Mégis hogy képzeled ezt?!-ordított Damon apja.-Ő számodra a tökéletes!
-Mint mindig,most is rohadtul tévedsz-mosolyodott el Damon szemtelenül-A tökéletes nekem ő itt mellettem-biccentett felém,mire enyhén elpirultam.-Az a lány csak a ti szempontotokból tökéletes.
-Mit adhat neked egy ilyen egyszerű liba?!Nézd meg a két lányt!Minden normális ember Angelinát választaná!-kiabált már az anyja is.
-Ki állítja,hogy én normális vagyok?-válaszolt ugyanolyan nyugodt hangnemben,ugyanolyan vigyorral az arcán a fiú.
-Ez a lány a népek alja,már kinézetre is!Egyáltalán honnan származik?-erre ijedten Damonra néztem.El ne mondja amit tudunk...
-Átlagos emberlány-vont vállat.Köszönöm...Mégsem annyira hülye.
-Ember????Te egy emberrel vagy együtt????Szégyent hozol a családra!!Feleségül veszed Angelinát és pont!
-Nem-röhögte őket szembe a srác.Majd megfordult,megfogta a kezem,megfordult és kiment az ajtón.
-Állj meg most azonnal!-ezzel becsukódott mögöttünk,és rohanni kezdtünk.Hogy hova,azt nem tudom,csak mentem utána.Hirtelen berántott egy szobába,majd bezárta az ajtót,mire én kicsit megijedtem...Kettesben,zárt ajtók mögött.
-Most mi van?-pislogott értetlenül.Majd hirtelen megvilágosodott.-Nyugi van,nem akarok semmit!Meg amúgy is,egy ilyen helyzet után...Élni se nagyon van kedvem...
-Annyira nem rossz a helyzet...-ültem le az ágy szélére.-Ez a te szobád?
-Ja.
-Szép tágas-néztem köbe.-Amúgy mit tervezel?
-Sok ötletem nincs...Nem veszem feleségül,az biztos.Mi a francnak avatkoznak bele az életembe?Egyedül is tudok menyasszonyt választani....
-17 évesen nem csoda,ha nem azon jár az eszed,hogy menyasszonyod legyen...Ezért nem hiszem,hogy igazságos,hogy csak mert még nincs neked akarnak választani...-erre hirtelen felkapta a fejét.
-Szóval csak kell egy menyasszony,és az eljegyzést felbontják,ugye?Vagy legalább is a fenyegetés mindig az volt,hogy ők keresnek nekem,ha én nem keresek magamnak...Szóval...-ezzel letérdelt elém.-Hozzám jössz feleségül?

37.fejezet

Kezdődik a tavaszi szünet.Végre!Vagyis ezt mondanám,de nem teszem.Hogy miért?Rohadt egyszerű."Anyámék" hazarendeltek a suliból.Szóval ma pakolhatok,mert azok a családtagjaimnak nem nevezhető létformák jönnek értem,és elvisznek.Esküszöm,inkább itt maradok,sőt,még tanulok is,csak "haza" ne kelljen menni.Igen,ilyet is ritkán hallani tőlem...
-Vááá,kiugrom az ablakon!-dőlök el az ágyon.-Ne engedd hogy elvigyenek!
-Nem hangzott ez egy kicsit úgy,mintha el akarnának rabolni?-mosolyodik el a székem ülő Damon.
-De,mert akaratom ellenére akarnak hazavinni!
-Nekem se nagyon van ínyemre,hogy maradhatok itt egyedül a suliban.
-De neked legalább nem kell elviselned azoknak a fejét,akiket a legjobban utálsz.És akármennyire utálom őket,akkor is az ő pénzükön élek.Ennél pocsékabb érzést...
-Na,ha kinyafogtad magad,fojtasd a pakolást.
-Miért,ha nem pakolok be,akkor nem visznek haza.Meg amúgy is utáloook csomagolni.
-Figyelj,berámolok én neked,de akkor megnézem a fehérneműid-vigyorgott rám ördögien.
-Hülye perverz!-vágtam hozzá a párnám kissé elpirulva.Végül is nehézkesen,de(sajnos)sikerült ellpakolnom a cuccaim,sőt,még a bőröndöt is be tudtam húzni.Kimásztunk a suli elé,és vártuk,hogy megérkezzen értem a halál.Nem váratott sokáig.
-Na,majd beszélünk-hajolt le hozzám a fiú és adott egy viszonylag gyors csókot.-Hívjál ha baj van.
-Oké-mosolyodtam el,majd egy intéssel elköszöntem,bevágtam a bőröndöt a csomagtartóba,és beszálltam a kocsiba.
-Roxyyy,ki volt ez a helyes fiú???-nyávogta Tiara.Ilyenkor nem foglalkozik azzal,hogy velem beszél.
-Pont semmi közöd hozzá-mondtam rá se nézve.
-Úúú,csak nem ő barátod?-vinnyogott tovább.
-Befejezed,vagy segítsek?
-De kis morcos vagy.Hát baj,hogy érdeklődöm felőled?
-Ja.
-Mindegy.Az a srác nem tudom hogy kötött ki melletted,de nem érdemled meg.Lássuk csak...-kapta ki a kezemből a telefonom.-Adam...Damon...Leon...Na melyik az?No lám,még barátaid is lettek?
-A jó édes kurva anyád,te nyomorult szajha,add vissza!!!-ordítottam.
-Roxanne!Nem beszélhetsz így a testvéreddel!-fordult hátra Liz.
-Először is,ő nem a testvérem,te meg nem vagy az anyám,csak papíron,másodszor meg kapd be!-vettem vissza a telefonom,majd bedugtam a fülembe a headsetet,és jól basztam arra,amit nekem dumáltak.Tiara próbálkozásait hárítottam,majd ahogy kiszálltam a kocsiból(csak tudnám minek jöttek értem...Busszal is 30 perc alatt ideértem volna...)rongyoltam be a házba,majd fel egyenest a szobámba,ahol magamra zártam az ajtót.
-Roxy,jönnek át a barátnőim,ameddig itt vannak  ki se gyere a szobádból,csak leégetnél-hallottam Tiara lenéző hangját az ajtón túlról.Válaszra se méltattam.És még szép,hogy ki fogok menni.Hülye gyerek,minek szólt.Átöltöztem egy fekete térdnadrágba és fehér pólóba,majd elfeküdtem az ágyamon,és vártam,hogy csengessenek.Nagyjából 1 óra múlva meg is szólalt a csengő dallamos hangja.Hallottam,ahogy Tiara lerongyol a lépcsőn,hogy ajtót nyisson,majd a köszönéseket.Eljött az én időm.Kiléptem az ajtón,és a lépcső alján megláttam...

Kurva1-et és Kurva2-őt!A nevüket nem tudom,de ez így is fog maradni.
-Halljátok örömlányok,a bordély nem itt van!-kiabáltam le.
-Mit mondtál?!-tipegett felém Kurva1
-Vigyázz a lépcsőn,a végén kitöröd a nyakad abban a körömcipőben.
-Micsoda kis arcátlan ribanc!-indult meg Kurva2 és Tiara is.
-Én,ribanc?Akkor légy szíves mond már el,hogy te mégis mi a halál vagy?-Kurva1 fel akart pofozni,de kitértem az útjából,így elvesztette az egyensúlyát,kitört a cipőjének a sarka és majdnem hanyatt esett,de Tiaráék elkapták.
-Gratulálok Tiara.A lányok a fajtádból valók-bólintottam,majd kedvesen elmosolyodtam.-Ó,én a barátnőtök húga vagyok,Roxy,de a ti nevetek nem érdekel.
-Mi???-nézett a két kurva lesokkolva a harmadik kurvára,azaz Tiarára.
-Csak mostoha!Most jött haza a kollégiumból!-magyarázkodott.Elégedetten nyugtáztam,hogy Tiarát ügyesen elástam,oda,ahonnan nem biztos,hogy visszajön.Bementem a szobámba és magamra zártam az ajtót,nehogy Tiara be találjon jönni.
-Roxy!Csak gyere ki onnan és véget vetek az életednek,hallod?!Egyszer úgy is éhes leszel...-visított a "nővérem" olyan magasan,hogy azt hittem beszakad a dobhártyám.Nos akkor nézzük meddig leszek el anélkül,hogy kimennék a szobámból(van saját fürdőm,hihihi)...3 zacskó chips,5 tábla csoki,5 zacskó ropi,6 zacskó keksz.Ezzel el leszek egy darabig.Felemeltem a telefonom,hogy folytathassam a zenehallgatást,de hirtelen csörögni kezdett.Damon hívott.
-Szia!-köszöntem vidáman.
-...Szia...-mondta kissé erőtlenül.
-Valami baj van?-ijedtem meg.
-Hát...Olyasmi...
-Mi az???
-Ígérd meg,hogy nem akadsz ki...Nagyon.
-Ígérem,csak mondjad már!-sürgettem,mire kinyögte.
-A szüleim választottak nekem egy menyasszonyt-mondta,mire a szívem kihagyott egy ütemet.Vagy többet...

36.fejezet

Az utóbbi egy hetet otthon töltöttem.Sikerült kigyógyulnom a betegségből.Viszont az utóbbi napokban egyre inkább úgy érzem,hogy embert fogok ölni.Személy szerint Tiarát.Megtudta,hogy van pasim,és toltál rám akaszkodott,küldözgeti az üzeneteket,hogy mutassam meg a "nővérkémnek"(bahh...)a barátomat.Aha,na arra várhat az a hülye ribanc,biztos,hogy csak le akarná nyúlni.Nem hiszem,hogy Damon hagyná magát,de azért na...
Per pillanat órán ülök.Damon nem jött be(hogy rohadna meg)szóval az amúgy sem túlzottan izgalmas óra,még unalmasabb lett.Ezen kívül ma még bioszból dogát is írunk,az én tudásom meg egyenlő a semmivel,szóval pocsék nap elé nézek.
Igyekeztem elfoglalni magam rajzolással elfoglalni magam,de miután sorozatos rám szólások után sem hagytam abba,szimplán kizavartak a teremből.Nekem aztán mindegy.Gondoltam sétálok egyet az udvaron,amikor valaki hátulról befogta a szám.Reakcióként elkaptam a karját,és kicsavartam.
-Oké,oké,nyertél,feladom!-vettem észre az általam "hatástalanított" Damont.
-Jesszus,te mégis mi a halált csinálsz?!-engedtem el gyorsan.
-Kíváncsi voltam,hogy mit reagálsz.Au,erősebb vagy,mint amilyennek tűnsz-masszírozta a vállát.
-Erre csak most sikerült rájönnöd?-pislogtam rá unottan.
-Hát,most tudatosult bennem igazán.Miért nem ijedtél meg?Ebben így semmi poén.
-Ennyivel nem tudsz megijeszteni,legrosszabb esetben is csak Lucas lehettél volna,mert az iskola magánterület.Egyébként miért nem jöttél órára?
-Olyan szép az idő pocsékoljam arra,hogy a teremben rohadok?
-Egyszerűen mond,hogy "nem volt kedvem" azt még el is hiszem.
-És te mit keresel itt?
-Kizavartak óráról,mert rajzoltam.De lassan kicsöngetnek,úgyhogy én visszamentem-bemásztam a terembe,hogy végigszenvedjem a napot.Megírtam a bioszdogát(puskával),de a hősies küzdelmemnek véget vetett az utolsó óra,amin...Bealudtam.Mikor felkeltem,már egyedül voltam.Nem tudom,hogy miért nem ébresztett fel senki,de igazából nem is érdekel.Nyújtózkodtam egyet,majd az ajtóhoz sétáltam,lenyomtam a kilincset,de nem nyílt.Nekiveselkedtem még egyszer,de semmi változás.Basszus,bezártak.Én és az a nagy szerencsém...Előkaptam a telefonom,de természetesen lemerült.Én ezt nem hiszem el...Nos,akkor jöhet a B  terv.Tekintve,hogy a másodikon vagyok nem fogok tudni kimászni...Tehát törjük fel az ajtót!Szerencsére hullámcsat mindig akad a hajamban.Elkezdtem piszkálni a zárat,de nem nyílt ki.
-Basszus,basszus,basszus!-rogytam le az ajtó előtt.Mindegy,legrosszabb esetben reggel kiengednek.Addig én mi a jó istent fogok csinálni?!Felhúztam a térdem,átkaroltam,és halkan dúdolni kezdtem,majd fokozatosan a dúdolásból éneklés lett.Az ujjaimmal doboltam ütemre a lábamon.Egyszer csak kinyílt az ajtó mögöttem,én meg szabályosan kiborultam rajta,Damon lábai elé-közé.
-Itt vagy?Már kezdtem aggódni.Mit csináltál?-nézett le rám.
-Bezártak miután elaludtam-válaszoltam,miközben felültem.
-Ha nem hallom meg a hangod,tuti nem kereslek a teremben-húzott fel.
-Állj...Te hallottál énekelni?
-Aha.Talán baj?
-Igen!-pirultam fülig.
-Bocs,de amilyen hangosan énekeltél,nem volt nehéz meghallani.
-De totálisan pocsék hangom van!
-Na ebben nincs igazad,határozottan kellemes hangod van.
-Ja,persze.
-Komolyan,egyszer énekelhetnél nekem.Kísérnélek gitáron.
-Aha.Na ezt gyorsan verd ki a fejedből.Nem létezik,hogy énekeljek.Menjünk már,éhen halok!-rángattam a kezénél fogva.Mivel délután volt,az ebédlő már zárva,szóval gyorsétteremben ettünk,aztán összevágtam a házim,végül videojátékoztunk egyet,10 óra fele meg leléptem aludni.